Vándorlás a megoldás felé – a menekült-/migránsválság egyik kommunikációszakmai olvasata

A közbeszédet teljesen elfoglalta a menekült/bevándorló téma. Karakteres írások születnek határozott véleményekkel. Ennyire tisztán ritkán figyelhető meg egy ügy fejlődése a nyilvánosságban. Esettanulmány lesz ebből is, mint a vörösiszapkatasztrófából. Ha már ennyire jó mutatja magát, nézzük meg, hol is tart most a téma!

Minden ügy ugyanazon az elvolúción megy keresztül a nyilvánosságban.

A téma hazai definícióját a magyar kormány végezte el. Kikerültek az óriásplakátok, elpostázták a nemzeti konzultációs kérdőíveket. Amikor megérkezett az első menekült- vagy bevándorló csoport a magyar határhoz, akkor már “előkészített“ állapotban volt a hazai nyilvánosság. Mégis a vártnál elsöprő erejűbb téma érkezett meg a menekültekkel/bevándorlókkal. A média összes felülete azonnal a címlapjára emelte, legitimmé vált a témával foglalkozás azok számára, akik előtte bagatellizálták. Pillanatok alatt a nyilvános diskurzus középpontjába került, és azt azóta is dominálja.

A téma ilyenkor mindig leegyszerűsödik, ebben az esetben is így történt. Ennek nyomán a vélemények szerint polarizálódott a társadalom. A polarizáció jól megfigyelhető a valóság kétféle értelmezésében is. Egyik értelmezésben menekültekről van szó, a másik értelmezés következetesen migránsoknak, bevándorlóknak nevezi a hazánkba (ezáltal az Únióba) érkezőket. Egyre többen csatlakoznak véleményükkel a válság értelmezéséhez. Ezután szinte azonnal megkezdődik a véleményformálók identifikációja. Régi szembenállások, feszültségek oldódnak fel az új “sztoriban”, ismét lehetőség mutatkozik a rég elnyugodott küzdelmeket újrajátszani. Óriási vita kerekedik a média felületein, a személyes kapcsolatokban is. Igazi vihart generálnak a szembenálló vélemények. A leegyszerűsödés következtében mindenki azt érzékeli, hogy vele szemben vannak a “hülyék”.

A vita hevessége odáig fajul, hogy a véleménygazdák egyre nehezebben viselik az ellentétes véleményeket. Nem beszélnek egymással, törlik a nem tetszőket a saját közösségi csoportjaikból, bezárják magukat a hasonlóak társaságába. Jól láthatóak a táborok. Kialakult az együttérzők csoportja, amely következetesen menekülteknek nevezi a vonulókat. E csoport az emberiességet és a segítségnyújtást tudja csak elfogadni a témához való viszonyulásban. Minden mást negligál.

A másik csoportot nevezhetjük perspektivikusoknak, akik olyan bevándorlóknak látják az ideérkezőket, akik a jobb élet reményében érkeznek. A kulturális különbségek elriasztják őket, a magyar és európai jövő veszélyeztetőiként tekintenek az érkezőkre.

A nyilvánosságban szembenálló felek álláspontjainak nincs közös metszete.

Láthatóan a téma berobbanásának első hetében erkölcsi fölénybe kerültek az együttérzők. Nem voltak a megközelítésükkel érdemben versengő vélemények a közösségi felületeken. Az emberiesség szempontja mindent elsöpört. Majd megérkeztek a perspektivikus véleményformálók nagyszámú publicisztikái, amelyek mellé néhány nemzetközi vélemény is felsorakozott. Aztán ahogy megjelentek a vándorlók Ausztriában, Németországban, Dániában, és jöttek a magyarhoz hasonló megoldások, fordulni látszik az európai széljárás is.

A téma egyre inkább differenciálódik, az európaivá szélesedett véleménytérben egyre többféle szempont kerül elő. Egyre többen felteszik a kérdést: Na de mi van az együttérzés után?

A politikában, úgy tűnik, a perspektivikusok véleménye kerülhet helyzetbe.

Mire megépül a kerítés, és a fegyveres határőrizet szolgálatba áll, könnyen lehet, hogy a  néhány héttel korábban még kockázatos döntésnek tűnő akcióból elfogadott reakció válik.

A témát nem csak a többi tagállam bevándorlási döntései, hanem az összeurópai intézkedések is újra fogják keretezni, ezáltal újraértelmezni.

Az eddig jellemző számonkérő, vádaskodó, erkölcsileg negligáló pozícióból nemcsak a perspektivikusok véleménye, hanem a magyar kormányfő is egyre elfogadottabb vezetővé válhat. Mindaz, aki képes az ügyek menetét, annak változását látni, az nem csak a politikában erősödik meg, hanem az élet más területén is "guruvá” válik.

Jelenleg ez a téma evolúciójának a tendenciája, ez az európai széljárás. De minden változhat, sokfelől támadhat még fel a szél. Az biztos, hamarosan a téma is teljesen kifejlődött állapotába ér.

A definiáló, legitimálódó, polarizálódó, identifikáló fejlődési út végén jöhet a megoldás. A probléma feloldódhat egy másik nagyobb témában is, erre utaló jeleket már észlelhetünk. Felvetődik az EU érték- és vezetési válsága, a németek már a dublini és a schengeni egyezményt is felfüggesztették egy időre. Korábban szilárdnak hitt pozíciók változnak. Mindenesetre látens vagy végleges megoldás közelébe értünk.

Fennmarad a kérdés: Mi lesz velünk, együttérzőekkel és perspektivikusokkal itt együtt, a magyar szobában?