A körúti robbantás kríziskommunikációjáról

A szakmai protokoll szerint mi van rendben és mi nincs?

Nézzük meg mit is mond a krízis(katasztrófa)kommunikációs szakma a körúti robbantás kommunikációjáról? Mi a helyes protokoll?

Én így látom:

1. Szombat késő esti robbantásnál a vasárnap esti első reakció nem tűnik elég gyors reakciónak. Ha nem is tudunk még sokat az esetről, a nyomozási szempontjainkat sem szeretnénk idő előtt kiadni, akkor is legalább aznap éjjel vagy másnap kora délelőtt meg kell szólalni. Tényszerűen ismertetni kell, hogy mi történt. Általában ilyen mondatokat használunk: "Azonnal a helyszínre vonultunk, kollegáink biztosítják a helyszínt, a nyomok rögzítése folyamatban van, minden erőnkkel dolgozunk az ügyön". "A környéken lakóktól türelmet kérünk." ...és elmondjuk, hogy részletes tájékoztatást vasárnap este adunk.

Azért fontos megszólalni, mert ha nincs hivatalos információ akkor a nyilvánosságban elindul a találgatás. Ha egy szűkszavú, hivatalos reakció van, az képes igazodási pontot adni addíg, amíg nem adunk részletesebb, konkrétabb tájékoztatást.

Ebben az esetben fogja úgy érezni a közvélemény: jó kezekben van az ügy.

2. A sajtótájékoztatót az országos rendőrfőkapitánynak és a nyomozást folytató szerv vezetőjének kell tartani.

Jelen esetben ők: Papp Károly országos rendőrfőkapitány és Keresztes Imre a Központi Nyomozó Főügyészség vezetője.

Nem csak azért ők az ügy gazdái, mert rendőrök az elszenvedői a robbantásnak, hanem maga a cselekmény jellege is erre mutat. A tájékoztatót tartó vezetők első számú vezetők, tehát megfelelő szinten kezelik a dolgot. Ennek ez a módja.

Akkor jöhetne a képbe a belügyminiszter, Bakondi György vagy éppen a miniszterelnök, ha civil áldozatok is lennének vagy erősen feltételezhető lenne az, hogy a terrortámadás politikai indíttatású. Erről itt nincs szó. Legalábbis eddig nincs.

3. Megfelelő eszköz a sajtótájékoztató, hiszen el lehet mondani az alapvető információkat, a kérdéseit is felteheti a sajtó. A szükséges információk átadása után le lehet zárni az eseményt. Ebben az esetben ez így elegendő. Gyors, pontos tájékoztató.

4. Az ott elhangzottak stílusa, tartalma rendben van. Tartózkodó, tényszerű, feltételezéseket elhárító és azokat kikerülő. Nagyon helyénvalónak látom a szóhasználatát a Rendőrfőkapitány Úrnak: "a rendőreimet ki akarták végezni", és "hajtóvadászatot indítunk" a tettes ellen. Ne feledjük ő egy szervezet, a Magyar Rendőrség vezetője, így a szervezet tagjai felé is köteles beszélni. A testület számára megnyugtató lehet, hogy kellő szigort mutat az elkövetővel szemben, kiáll a munkatársai mellett.

A tájékoztatón adatokat mond, konkrét lépésekről beszél. Hét lehetséges értelmezésről esik szó, fontos, hogy találgatásokba nem bonyolódnak. Ez így rendben van.

korut.jpg

A kormányzat tartózkodása a témában érthető és helyes. Tuzson Bence is csak annyit közöl, hogy mikorra várható a tájékoztatás.

Tapasztalataim szerint az állami szervezetek vezetői mindig akkor késlekednek az információkkal a nyilvánosságban, amikor érzékeny területet érint a téma. Politikai vonzata is van. Márpedig itt  az van.

Kampány van, ahol a terrorizmus is kampánytéma, bármi ami ezzel összefüggésbe hozható az már nem csak rendőrségi ügy. Ezt tudják a rendőri vezetők is, nyilvánvalóan óvatosak, időt hagynak az egyeztetésre.

A kormánnyal szemben álló véleménycsoportok azonnal leleplezettnek látják az összeesküvést. Felteszik a kérdéseiket és nagyon gyorsan messzire jutnak a gondolkodásban. Mi is lenne itt, ha megszólalt volna valaki a kormányzat részéről?  

A konteóképzés nagy lendülettel elindul és azóta is burjánzik.

Két fő üzemanyagforrása van az aktuális összeesküvés elméleteknek. Az egyik, hogy közel egy napig nincs hivatalos információ. A kommunikáció törvényszerűségei működnek. Ha információhiány van, akkor azt majd kiegészíti mindenki a saját feltételezéseivel. Ízlés szerint.

Egy krízis esetén épp emiatt szoktunk beszállni mielőbb a kommunikációba. Nem akarunk teret adni a feltételezéseknek, a velünk szembenálló felek aktivitásainak. Ilyenkor a nyilvánosságban információs vákum keletkezik. Mindent beszippant, még a minőségihibás gondolatokat is.

A másik oka a konteóképződésnek mi magunk vagyunk. A személyes narratíváink. A legújabb történetet hogyan helyezhetjük bele az általunk eddig élt történetbe? Az újjal hogyan tudjuk az egészet visszafelé ismét megerősíteni. Úgy érezzük ez különösen fontos, hiszen más igazságok is nagyon hangosak körülöttünk, azt azért mégsem hagyhatjuk.

Így kerül segítségünkkel a szombat esti körútra egyszerre virtuálisan Allah, a migránsok, a terroristák, Orbán Viktor, Habony Árpád és Arthur Finkelstein. Kinek saját álláspontja, világlátása, mély meggyőződése szerint.

Nincs mese, az üléspontunk meghatározza az álláspontunkat.

 

A krízisek esetében mindig bizalom esést, hírnév vesztést tapasztalunk. Azt célozza a kommunikációnk, hogy ezt megállítsuk, lelassítsuk.

Csak halkan kérdezném, hátha van egy kis tanulsága az esetnek a magunk számára is...ha már annyit kesergünk a társadalmunk állapotán vagy épp vádolunk valakit gyűlöletkeltéssel, azért elgondolkodhatnánk azon is: hogy is van ez a személyes respektünk esetében? Ha már mindenfélét kiírunk a saját kis nyilvánosságunk számára a közösségi üzenőfalunkra, végülis átgondolhatnánk azt is, hogy meddig érvényesek ezek a gondolatok? Milyen stílusúak és minőségüek azok? Biztos, hogy ér az annyit, hogy egy múló pillanatra megszabaduljunk a belső feszültségeinktől?

Ha a valóság néhány nap múlva ránkcáfol, nem lehetséges-e, hogy annak is van ránk nézve következménye? Csak éppen úgy, mint ahogy mi szoktuk a sokat szidott politikusaink esetében: hátrébb soroljuk őket. Nem lehet, hogy akik ezeket látták, olvasták tőlünk, ők is hátrébb sorolnak minket?